2015. november 14., szombat

Szaffival az élet...


Mint ahogy az ebből a posztból már korábban kiderült, egy ideje négyesben éldegélünk együtt. Ricsi, Áfonya, én és már több, mint 2 hónapja a negyedik tag, Szaffi. :) A mai poszt róla fog szólni, sok dolog van, ami még felfedezésre vár "benne", de így 2 hónapnyi együtt töltött idő után már bőven tudok róla "nyilatkozni"...

De kezdjünk is mindent a legelején... Amióta az eszemet tudom, mindig volt otthon kutyánk. Semmi más, csak kutya (jó, pár éve volt 2 hörink is egy kis időre). Nekem a kutyák mindig is családtagnak számítottak, nem tudok úgy tekinteni rájuk, mintha csak háziállatok lennének, inkább, mint négylábú szőrös kisgyerekek :) Viszont, mikor Ricsivel összeköltöztünk (ennek már 2 és fél éve), egyszer tette be a lábát ide kutyus, a szomszédé, mikor átjöttek megnézni Áfikát. Igazából szerintem teljes mértékben csak az érzi át, hogy milyen rossz kutyus nélkül élni, aki előtte is kutyákkal volt körülvéve. Borzalmas egyébként, és az idő múlásával egyre inkább hiányzott innen az apró lábak kopogása a padlón, az, hogy valaki úgy vár, mintha napok teltek volna el azóta, hogy 10 percre lementem a boltba, hogy olyasvalakiről gondoskodhatok, aki több szeretet tud adni, mint bárki más...
Nos, nekem ő Szaffi... Egy kislány, tacsikeverék és törpepincser szülőkkel. 2015. június 7-én született, nemrég múlt 5 hónapos, nagyon gyerek még, a korán és a viselkedésén is meglátszik :) Bár szerintem ilyen kis szeleburdi marad... 

Az első 3 fotót nem én készítettem, hanem kaptam, de a cukiság így is átjön mindegyik fotón :)




Ez (a lenti fotó) volt az első olyan találkozásunk, mikor már határozottan biztos voltam abban, hogy ő bizony a mi családunk tagja lesz - meg is ígértem neki, hogy közénk bizony senki nem áll :). Nem volt egyszerű ez az egész, de bizton állíthatom, hogy megérte. Csodálatos kis lény, tele szeretettel :) A rózsaszín gumicsont volt az első tőlem kapott játéka, de egy ideje már nem játszhat vele, mert kirágja belőle a bütyköket... :D 



Ééés tádáá, használatban az ágy :) Szereti, mert puha, és azóta már kapott bele plédet is, ami pedig nagyon jó meleg (de tényleg :D), be szoktuk takargatni, de ezt majd az utolsó fotón úgy is látjátok :) "Természetesen" nem mindig ez szolgál neki alvóhelyként, van, hogy az ágyon alszik, vagy a fotelben - csak legyen ott a mi zöld plédünk, és akkor már minden oké számára :) Sokat alszik, vagyis inkább sokszor alszik napközben, de ez leginkább a most már rendszeres és sok sétának meg játéknak tudható be.


Na igen, a séta :) Egy ideje már imád öltözni, hiszen akkor lemegyünk. Felugrik a fotelbe, rá a ruci meg a hám, a pórázt mondjuk kifejezetten utálja, de hát nincs mit tenni, nem szívesen engedném szabadon... Aztán futás az ajtóhoz, és egy halom nyafogás közepette végre elindulhatunk. De tényleg, annyira lelkes.:D  Lépcsőzni végre hajlandó, bár lefelé inkább ölben cipelem, felfelé viszont jöhet a saját tappancsain. Nem nehéz, úgyhogy nem esik nehezemre lecipelni a fenekét a harmadikról, alig 4 kg. :)


Szerencsére néhány vezényszóra teszi, amit kérünk, például az ül, fekszik, zebra előtt vagy úttest szélén, ha szólok, hogy állj, akkor nem moccan - bár ha elindulunk, akkor mérges lesz a pórázra, és szét akarja rágni mindenféle mérges hang társaságában. Okos állat egyébként, bár néha feszegeti a határait, visszaél azzal, hogy cuki :) Mindig pórázon sétálunk, a környéken nem is nagyon fogom szabadon sétáltani, nagyon sok a kutya, és a kóbor kutya is (sajnos hallottunk már szerencsétlen eseteket...).



Sajnos voltak már kellemetlen perceink is, pár hete megcsípte valami az orrát, és "sikeresen" bedagadt neki, ezért másnap vittük a doktornőhöz (állatorvosi ügyelet hiányában, ami legközelebb csak Szombathelyen van, ami önmagában nem gond, ha az embernek van autója, na nekünk pedig nincs, és az éjszaka közepén nem tudtuk, hogy kit ugrasszunk). Kapott injekciót és napközben el is múlt a duzzanat, persze előtte éjszaka mellettünk aludt (én meg alig), mert figyeltem, hogy kap-e rendesen levegőt. Remélem, több ilyen problémás éjjelünk nem lesz, hanem csupa-csupa boldog együtt töltött nap :)

A más kutyákkal való kapcsolatáról annyit tudok mondani, hogy alapvetően nagyon barátságos, de nehezen nyit más kutyik felé, volt már rossz tapasztalata, és megijed, ha egy kutyus mondjuk futva közelít felé az elején, és nem egyszerű megnyugtatni sem. A nagytestű kutyáktól fél, pont az első kellemetlen élménye miatt, két, alapvetően tök barátságos skótjuhász kutyus él itt a környéken és játszani akartak vele, de sajnos Szaffi nagyon megijedt, és azóta nem szívleli a nagytestű kutyákat, sőt, a vízcsapokat és egyéb, ismeretlen "lényeket" :D De voltunk agility parkban is, ami tök jó hely egyébként, de ott is érte rossz élmény, egy másik kutyussal kezdtünk barátkozni, aki nem vette jó néven Szaffi ugrálását, és eléggé odamorrantott neki (bevallom, megijedtem, hogy meg is harapta esetleg, de nem történt ilyen...), ami szintén egy hatalmas visítozással végződött, úgyhogy szocializálódnunk kell még eléggé... Bár a lépcsőházban, a mi szintünkön lakó kutyákkal nagyon jól kijön, Szaffi a legfiatalabb, de ők elviselik a kis bolondságát, és múltkor "tartottak folyosó partit", kinn tomboltak a kis dögök :D 
Bármilyen tippet szívesen fogadok egyébként, ami segít jobban beilleszkedni neki a kutyatársadalomba :D!


Amint lesz plusz információ, amit átadhatnék nektek, jön is a következő Szaffi sztori, vagy ha esetleg kérdésetek/kérésetek van, arra szívesen válaszolok :)

10 megjegyzés :

  1. Nagyon édes :) Jópofa az a lányos póráz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindent rózsaszínben akartam, de a párom azt mondta, hogy ha minden az lesz, akkor ő nem viszi le egyedül sétáltatni, ezért csak a hám lett rózsaszín :D

      Törlés
  2. Milyen kis édes! Szívesen olvasnám még a hasonló posztokat. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Igyekszem a jövőben több hasonló bejegyzést is írni majd :)

      Törlés
  3. Nagyon cuki!
    A pici képek és az utolsó különösen tetszik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a nevében is :D Kicsit sajnálom, hogy nem marad olyan pici, mint az első képeken, de örülök, hogy olyan, amilyen, így szeretjük, sőt... :)

      Törlés
  4. Nagyon édes! *.*
    Nálunk is van most kiskutya a családban. A nővérem és a férje szereztek be egy golden retriver babát. Mindkettőjüknek ő az első kutyus, szóval minden nap felhívnak telefonos segítségért. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a nevében :D
      Szerencsére nekem már van jópár évnyi tapasztalatom kutyaügyben, de így is sokat kérdezősködtem barátnőktől, hogy esetleg ők mit hogyan :)

      Törlés
  5. Ó, cukormérgezést kaptam :D Irtó tüneményes a kis kutyi, meg tudják édesíteni az ember napjait :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Bizony, igazából, ha sokszor másért nem is, értük érdemes felkelni reggelente, csodás kis teremtmények, hatalmas szívvel, túlcsorduló szeretettel, imádom Szaffit :)

      Törlés

Jöhet minden, hideg-meleg, de csak kulturáltan :) Igyekszem mindenki kommentjére válaszolni, de ne haragudj, ha mégsem jött össze :)