2016. május 15., vasárnap

Szaffival az élet | #3 #justSzaffithings

Hónapokkal ezelőtt volt utoljára Szaffiról szóló poszt, Áfika meg, szegény, ki tudja, mikor került utoljára terítékre - de csak itt a blogon persze, mert egyébként jól megvan, virgonckodik, futkos össze-vissza a ketrecében, szóval ő amolyan kiskirály. Bár Szaffit sem kell félteni, mert ő pedig egy roppant hisztis kis királylány...


Az utóbbi időben nagyon, de nagyon sokat szoktunk lenn lenni az panel melletti kis zöld részen (már amikor jó az idő persze), Szaffkó imád "sétálni". Labdával megyünk sétálni, ami azt jelenti nálunk, hogy mikor leérünk, az első 5 percben labdázik, majd elveszem tőle, mert azért mégiscsak el kéne végezni, amit lehet, aztán vissza a labdit és elszórakoztatja magát... Vagy épp madarakat ugat meg, más kutyákat keres (akiket szeret is persze, amelyik kutyát nem szereti, azt nagyon megugatja, de próbálom leszoktatni erről az ugatós dologról több, de inkább kevesebb sikerrel...).

Néha rájön valami hiszti, amikor maga sem tudja, hogy mit akar, csak ül az ágy szélén és nyöszörög. Fene se érti ezt a kutya létet. Akkor a legcukibb amúgy, mikor épp felébred, leül az ágy szélére (ágy alatt a mi ágyunkat értem, az ő ágya szerintem számára már csak a fotók kedvéért létezik), és szólítgatjuk, hogy Szaffikaaaaa, de olyan áááálmos, hogy csak ül kábultan az ágy szélén, majd hátranéz és mintha nem is léteznénk. :D Máskor meg, olvasás, telefonozás, tv nézés közben bunkó módon a mellkasunkra csücsül, ha laptoppal az ölemben ülök az ágyon, akkor húzogatja a kezem, hogy az ölembe akar férni, ha az asztalnál ülök, akkor hiszti, hogy miért nem vele foglalkozok. Aztán leülök az ágyra vele foglalkozni, és elmegy játszani... Azt hiszem, a gond a mi készülékünkben van egyébként, nem az övében, hiszen ő csak azt  csinálja, amit megtehet, amit megengedünk neki, így vissza is él azzal, hogy legtöbbször sok mindent megengedünk neki. 

Egyébként, a sétára visszatérve, ha képes lenne rá, akkor engem öltöztetne. A kedvencem, mikor készülődünk, de már a cipőmet bökdösi, hogy ugyan mikor veszem már fel? És ha felveszem, akkor az szerinte automatikusan sétaidő VELE, és ha nem jöhet, akkor egy fél perces ugatásban tör ki, végül megunja és gondolom lepihen vagy játszik - igen, ezek olyankor vannak, mikor mi már nem tartózkodunk a lakásban, de még nem értünk le a földszintre. Kb. eddig, vagy eddig sem tart az újabb hiszti.

Nagyon irigy is lett az utóbbi időben (nehogy azt higgyétek, csupa szuper tulajdonsága is van, nem csak ezek a nem túl jók, amiket itt leírok). Van barija, labdija meg tigrise (a labdi, hol a labdi? kifejezésekre tudja, hogy a labdát kell keresni, a barinál nem mindig jön össze), és épp az kell neki, ami felvettünk a padlóról, vagy elraktunk, stb. 

Nemrég vettem neki egy kutyakefét, először nem tudta hova tenni a szituációt, bár korábban már fésülgettem egy nem használt hajkefével :D Nagyon tetszik neki a kefe, de inkább elfut vele, meg ha fésülgetem, akkor is nagyon érdekli a "szerkezet", és muszáj néznie, hogy mit csinálok, így állandóan ki van tekeredve, viszont ez kicsit megnehezíti a fésülést. Persze jutalomfalatért bármit kibír. :D

Vannak dolgok is, amik azzal, hogy ő a családunk tagja, eléggé megváltoztak. Például ugye alap, hogy nem hagyunk szanaszét semmit, mert őfelsége lop. Papírzsepit, fogpiszkálót, fültisztítót (ez utóbbi 2 a körömlakkozós dolgok miatt van ittbenn). Az elmúlt 1-2 hónap során viszont rászokott arra, hogy turkál az éjjeliszekrényemen. Így "ment tönkre" pl. a kedvenc fülbevalóm is. Ami ugyan csak egy 200-300 Ft-os eBay-es darab, de na. A kedvenc az kedvenc. Vagy Ricsi, ha esetleg későig kimaradna, és én már alszom, régebben mindig kulccsal jött be a lenti bejáraton és a miénken is. Nos, ez Szaffi óta már nem lehetséges, mert este, amint zajt hall/felriad, éktelen házőrzésbe kezd, azaz felugatja a fél panelt... Szóval marad a kódos feljövetel, de inkább erre riadjak fel, mint Szaffi lelkes őrzésébe. Viszont Áfó éjjeli zörgése, mocorgása meg teljesen hidegen hagyja szerencsére, szép lenne, ha arra is beindulna a "riasztó" :D

Minden kis idiótasága ellenére ő az egyik legimádnivalóbb dög, akihez szerencsém volt az életem során, minden együtt töltött pillanatot nagyon élvezek, akkor is, ha mást nem hallani fél órán át, mint gumimadár csipogást és üdítős üvegek zörgését a padlón...






Elég nagy katyvasz lett, de ha Szaffiról van szó, mindig annyi mindent mondanék/írnék, és nehéz összeszedni, rendszerezni a mondanivalóm :D

4 megjegyzés :

  1. Nagyon cuki kutyus! :) sajnos az én édi-bédi Labrador Zsömikémet nem tudnám a házban tartani :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi ^^ Mi panelban élünk, így, ha nagyobb méretű kutyusunk lenne, akkor is bent kellene tartanunk, pont emiatt szerettem volna mindenféleképp pici kutyust - bár az egyik szemközti panelban 2 skót juhász is él egy lakáson belül, szóval semmi sem lehetetlen :D Ha kertes házban élnék, akkor viszont kinti-benti kutyusom lenne szerintem, mérettől függetlenül :)

      Törlés
  2. Szívesen olvasnék gyakrabban Szaffikáról, olyan szeretettel írsz róla mindig! :)
    A "hiszti" nálunk is visszatérő motívum. A cicáim felváltva hisztiznek, duzzognak, legtöbbször akkor, amikor nem kapnak osztatlan figyelmet. Nem érzik elégnek, ha csak úgy egyszerűen rájuk figyelek, amikor "közölni akarnak" valamit, a tessék-lássék simogatás után a tekintetük látványosan sértett, és várakozó! :D

    Érdekes, hogy egy ember esetében simán működik, hogy csak fél szívvel vagyok jelen a társalgásban, sőt, sokszor fel sem tűnik a partnernek, viszont a macskáimat nem tudom becsapni, teljes jelenlétet kérnek, nem érik be kevesebbel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, az a baj, hogy annyira sok dolog nem történik vele, persze mindig vannak kis bolondságai, szóval mesélni tudnék, csak egy idő után nem lenne új :D
      Az utolsó mondatod nagyon érdekes, ebbe még bele sem gondoltam, de abszolút így van Szaffinál is. Ha mondjuk itt vannak Ricsi haverjai, simán belefér, hogy laptopozok, miközben beszélgetünk, mert ők meg közben mondjuk játszanak, de Szaffinál, ha játszunk, akkor játszunk, nincs olyan, hogy telefonozok, tv-zek, vagy olvasok közben, mert akkor addig "bunkóskodik" ( mellkasra ül, csipked, stb :D), amíg végül csak és kizárólag minden figyelmem rá szentelem. De ez így megy, ez egy másfajta kapcsolat, neki a teljes lényem kell, úgy, ahogy vagyok. :) De ez a legjobb ebben, hogy imádjuk egymást. :)

      Törlés

Jöhet minden, hideg-meleg, de csak kulturáltan :) Igyekszem mindenki kommentjére válaszolni, de ne haragudj, ha mégsem jött össze :)